1984. április 18-án születtem Budapesten. Rákoskeresztúron lakom, és ebben a kerületben jártam a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és Gimnázium ének-zene tagozatára. Az iskola énekkarának tagjaként több ízben is felléptünk és különféle versenyeken vettünk részt. Ezek közül legjelentősebb: Szőnyi Erzsébet – A róka, a medve és a favágó című meseoperájának ősbemutatója, vagy 1997-ben a Kodály Zoltán I. Magyar Kórusversenyen elért III. helyezés. Ez a hét év nagyban elősegítette a vokális zene iránti érdeklődésemet. Az együtt zenélés során maradandó zenei élményekkel gazdagodtam. Megtanultam azt, hogy egy közösségen belül is mindenkinek van egyéni felelőssége, és az együttes részeként mit jelent aktívan jelen lenni és alkalmazkodni.

Ezzel párhuzamosan, nyolc éves koromban elkezdtem zongora tanulmányaimat a helyi Bartók Béla Zeneiskolában. Ezen a hangszeren tizennégy éven keresztül játszottam.

Ugyan ebben a zeneiskolában tizenkét évesen kezdtem el szolfézs tanulmányaimat is. Két év alatt négy osztályt végeztem el, majd készültem fel a konzervatóriumi felvételire.

 

1998-ban felvettek a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium – jelenlegi munkahelyem – szolfézs szakára.

Tekintettel arra, hogy ezen a helyen rendkívül nagy hangsúlyt fektetnek a zenekari játékra és az együtt zenélésre, rengeteg élményben volt részem, mint pl: Carl Orff – Carmina Burana, Záborszky József – Szent Erzsébet legendája című művek előadása. Tagja voltam az iskola női karának, mellyel a konzervatóriumoknak megrendezett veszprémi kórusversenyen 2001-ben első díjat nyertünk.  Ezen élmények arra sarkalltak, hogy végleg ezt a szakirányt válasszam.

 

2002-ben sikeres érettségi vizsgát tettem a közismereti tárgyakból. Egy évvel később, 2003-ban szakmai vizsgát tettem a zenei tárgyakból és felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének-zenetanár, karvezetés tanszékére. Az itt eltöltött évek és szakmai tapasztalatok életem meghatározó pontjai lettek, így: Helmuth Rilling, Vashegyi György, Peter Schreier, vagy Kocsis Zoltán kurzusai. A Zeneakadémia vegyes karával több ízben felléptünk külföldön is: Svájcban, Németországban, Oroszországban, Lengyelországban és Kínában Erdei Péter vezényletével.

 

Egyetemi tanulmányaim befejezéseként Diplomakoncertem, 2008. március 14-én jeles, államvizsgám június 12-én jó eredménnyel zárult.

Szakdolgozatomat „Éneklés szólóban, kórusban – különös tekintettel az énekesformáns megjelenésére” címmel írtam.

A Diploma feltételeként, ez év májusában államilag és nemzetközileg elismert, középfokú, C típusú angol nyelvvizsgát tettem.

 

2010-ben, nagyra becsült professzorom megalapította az egyetem hallgatóiból, valamint néhány frissen végzett pedagógusból álló Új Liszt Ferenc Kamarakórust.  Miután végzett zenészként nagyon fontosnak tartom a tanítás mellett az aktív zenélést is, 2011-ben örömmel  csatlakoztam  az együtteshez. A repertoár megismerésén kívül a nagyon magas szintű, rendkívül magas színvonalú műhelymunka vonzott leginkább. Mondhatom, hogy Tanár Úr keze alatt csodálatos próbákkal és varázslatos koncertélményekkel gazdagodhattam.

Bár  2015-ben kiváltam a kollektívából, a közösségben való muzsikálás életem egyik fő csapásiránya maradt.

Azóta – gyakorlott pedagógusként – szoros összefüggést érzek a kórus/kórusokban betöltött szerepem és a tanítás között. Mivel az igényességre való törekvés elengedhetetlen része az előadói munkának, ez rávezetett, hogy ugyan ezt az attitűdöt képviseljem tanárként is. Meglátásom szerint a művészi munka szerves része kell legyen a tanítói munkának is.

Az elmúlt tizennégy év során szolfézs – és ének-zene tanári munkakörökben rengeteg tapasztalatot szereztem. Csaknem minden iskolatípust kipróbáltam, közel minden korosztályt tanítottam. Voltam ének tanár általános és középiskolában, oktattam zeneelméletet felnőtt OKJ-s képzés keretén belül, valamint dolgoztam – és jelenleg is dolgozom – szolfézs és zenelmélet tanárként zeneiskolában, valamint konzervatóriumban. Néhány példát említenék a teljesség igénye nélkül:

 

Hét évig tanítottam a Budapest Táncművészeti Stúdióban, ahol megismerkedtem fiatal pályakezdőként a középiskolás korosztállyal, valamint a középfokú művészeti oktatás kihívásaival. Rendkívül érdekes volt megismerni egy társművészeti közeget, és bepillantást nyerni a táncos világ bugyraiba.  Nagyon sok tekintetben éreztem rokonságot a konzervatóriumi közeggel, melyben én is nevelkedtem.

Öt évig működtem szolfézs tanárként a taksonyi zeneiskolában.

Egy másik munkahelyemen rövid ideig hátrányos helyzetű gyermekekkel is foglalkozhattam. Ez különös kihívást jelentett.

Megtapasztalhattam, milyen pár fős csoportokkal, valamint nagy létszámú osztályokkal dolgozni. Én magam az előbbit preferálom, hiszen olyan készségtárgyat tanítok, melynek kialakításához a nagy létszám kifejezetten hátrány. A hallás, mint a legmegfoghatatlanabb készség fejlesztése leginkább egyénenként, de legalábbis kisebb csoportokkal végezhető igazán hatékonyan.

 

2012 óta tanítok szolfézs tárgyat jelenlegi munkahelyemen, a Szent István Király Alapfokú Művészeti Iskolában. Általában zene tagozatos diákokkal foglalkozom, de e tekintetben vannak elég vegyes összetételű csoportok is.

A „B” tagozaton 5. illetve 6. évfolyamon a pályára készülő gyerekekkel foglalkozom. Az évek során sikerült rutint szereznem abban, hogyan kell dolgozni olyan tanulókkal, akik magasabb szintre szeretnének eljutni. Ennek eredményeként több diákomat is felvették a konzervatóriumba.

 

Külön öröm számomra az idén ötödik tanéve megalapított zeneiskolai kórus (Hanghulllámok Kamarakórus), melynek karnagya én lehetek. Nagyon jóleső érzés számomra, hogy a tanítás mellett egy másfajta zenei tevékenységben is részt vehetek – mi több – közösséget építhetek. A szakmai munka mellett számomra ez a legfontosabb, ha egy együttesről van szó.

Szakmai sikereink egyébként már az első években megmutatkoztak. Kétszer jelentkeztünk a kerületi Éneklő Ifjúság Minősítő Hangversenyére. Első alkalommal „Arany”, második alkalommal „Ezüst” fokozattal jutalmazott a szakmai zsűri. Egy Kodály darab előadásáért Külön díjban is részesülhettünk. Több házi hangversenyt is szerveztem, egyéb koncerteken is részt vettünk sikerrel.

 

2019 óta az intézmény szakgimnáziumi részén is dolgozom szolfézs és zeneelmélet tanárként.

 

Rugalmas, dinamikus, kitartó és elkötelezett embernek tartom magam, aki képes magával ragadni a gyerekeket. Legfontosabb feladatomnak azt tartom, hogy átadjam a diákjaimnak a zenélésben rejlő örömet, amelyben nekem is részem lehetett és lehet mind a mai napig.